BodyBuilder Gym

A tej az erő és az egészség alapja, legalábbis ezt mondta a mami.

Az átlagos magyarországi nagymamák általában rendkívül jó fizikai állapotnak örvendenek, az elhízást hírből sem ismerik. Ez nem csak az állandó sportolás miatt van, hanem azért is, mert titokban mindegyikük táplálkozási szakértő. A reperotárban van egy másik nagyágyú is, a főzelék, de ezt most hagyjuk, beszéljünk a tejjel kapcsolatos téveszmékről. Itt áttérek a gúnyolódásról a tényekre.

A felnőtt ember tápláléka szilárd. Az emésztőrendszerünk erre van kitalálva. A folyékony táplálék mindig kompromisszumot jelent, de ez néha jó, mert folyékony táplálékkal nagyon könnyen és gyorsan tudunk extra tápanyagot bejuttatni. Ilyenek például a protein turmixok. A protein turmixok és a tej között azonban van egy jelentős különbség: a proteinturmixnak van hasznos tápanyagtartalma, a tejnek nincs, ellenben van haszontalan része.

A tej a csecsemő tápláléka. A csecsemő emésztőrendszere nem alkalmas még a szilárd tápanyag megemésztésére, a természet ezért "fejlesztette" ki az anyatejet. Az anyatej a csecsemő számára tökéletes összetételű táplálék, magas zsírtartalommal, tejcukorral és tejfehérjével. A csecsemő ettől tud fejlődni, de az is látható, hogy a csecsemő fizikai állapota erősen nem emlékeztet egy egészséges felnőttére. Az anyatej a kis zsíros, hájredőkben bővelkedő, még izomtalan test táplálására való. A kisbaba így aranyos. Felnőttként ezzel a külsővel már másnak tartanád.

A boltban kapható tej ráadásul nem emberi anyatej, hanem a tehén anyateje, ami a tehén csecsemő, - szaknyelven: kistehén - táplálására szolgál. (Nem vagyok egy agronómus, de persze ez is vicc.) A borjú szervezete sokban hasonlít az emberére, de a borjú nem ember. A tehén teje nem tökéletes az ember táplálására. Inkább tökéletlen. Allergéneket és túl sok tejcukrot is tartalmaz, ráadásul a felnőtt embernek nemhogy a tehén tejére, hanem semmilyen tejre nincs szüksége. A felnőtt borjú vagy marha sem iszik tejet.

A tej tápanyagtartalma nem jó felnőtt embernek. A tehéntejé sem.

A normál tej tejcukor tartalma 5,2%. Egy liter tejben 52g tejcukor (laktóz) van, ami egy teljesen használhatalan szénhidrát. Megemésztéséhez laktáz enzim szükséges, amelyet a csecsemők szervezete termel, felnőtteké általában nem. A föld lakosságának háromnegyede felnőttkorára nem rendelkezik laktáz enzimmel: tejcukor érzékeny. Az ázsiaiak egyáltalán nem tudják megemészteni, a fehér embereknél a laktózérzékenység sokkal ritkább, de azért jelentős. Ezért van sokaknak hasmenése a tejtől.

Amikor a testépítéssel kezdtem foglalkozni tizenévesen, agyatlanul, én is azt hittem, a tej jó fehérjeforrás. Napi 4 litert ittam meg, és nem értettem, miért van hasmenésem. Persze azt sem, miért nem fejlődök.

Az előző részben elkezdtem feltárni a valódi okokat, azok helyett amiket te képzelsz be magadnak. Nem, nem  a genetika, nem az alkatod, nem az ufók és nem a csillagok állása miatt nem nézel ki úgy, ahogy akarsz.

Menjünk tovább, és nézzük meg, miért süllyed el szinte mindenki a sikertelenség posványában. De előtte olvasd el az előző részt, ha még nem volt meg.

3. Reális realitások

Van ez a fránya genetika, de nem az a baj vele, hogy meghatározza az ember adottságait, hanem hogy lehet ürügyként használni. Az általad vélt szar genetikád nem elég indok arra, hogy lusta legyél: bárki meg tudja változtatni a külsejét. A legrosszabb adottságú ember is drámai változást tud elérni. Nem lesz mindenkiből testépítő bajnok meg fitness modell, de hétköznapi értelemben jól kinézni mindenki tud.

A céloknak azonban a realitások szintjén kell maradniuk. Nem felette és nem alatta.

Két hibát szoktak elkövetni: túl  nagy célt állítanak, vagy túl kicsit.

A túl nagy célok nem veszik figyelembe az alany testi adottságait és körülményeit sem. Gyík Jóska munkanélküli fiatalember hiába akar profi testépítő lenni. Senki nem fog azért fizetni, hogy ő magát szeresse a tükör előtt. Versenyzőből már van annyi, mint a szemét, minden havi ötvenezres (nem pénzben, tápkiegben) szponzorért ezren állnak sorban. A profi testépítés Amerikában is a gazdag gyerekek játéka. Dögunalmas, érdektelen, tehetségtelen, bilibe lógó kezű gyekekek álmait nem fogja egy cég sem finanszírozni. Egyetlen vállalatnál érdemes próbálkozni: apucinál. Ha ez nem megy, akkor a pénzkereséshez kell először tehetségesnek lenni. A pénz előteremtése is része a feladatoknak, nem csak az edzés.

Gyík Józsi a kólásüveg testi adottságai miatt sem lesz profi testépítő: ha keskeny a válla, széles a csípője, soha nem lesz olyan jó, hogy felvegye  a versenyt a keskeny derekú széles vállú, jó adottságú versenyzőkkel. Nagyon jól nézhet ki önmagához képest, sőt, hétköznapi értelemben az "utcán" is, edzőtermi szinten is, de a színpad az más. A színpad kegyetlenül kihozza a hibákat, és bizony itt a jó adottságot értékelik.

Egy gyerekkora óta kövér kislányból kifejlett debella leányzó szintén hiába akar éhező sáskatestű modell lenni. Ne menjünk bele az ízlésficam kérdésébe, de tisztában kell lenni a realitásokkal. A csontozat nagyon meghatározza a külsőnket. Nem, sajnos fitness modell sem lesz a nagyon kövér lányból. De lehet belőle egy teljesen jó külsejű, akár izmoska nő is. Vér és könnyek árán, sok év alatt, de lehet. Csak akarni kell. Jobban kell akarni, mint a somlói galuskát.

Vannak túl kis célok is, jellemzően nőknél. Olyan országban élünk, ahol az öreg, de igen dagadt színésznő kiadhat egy könyvet "Hogyan fogytam le" címmel, miközben senkit sem zavar, hogy még mindig 100 kiló és úgy néz ki, mint egy tank.

Magyarországon diétás tanácsokat adhat egy nem kis részben imidzsét a kövérségére alapozó énekesnő, aki semmit nem változott külsőleg.

Sokaknak ők követendő példa. Ez nagy hiba. Egy öt kilóval könnyebb, de még mindig marha kövér test nem lehet cél. Nem szabad leadni az igényeket ennyire. Főleg, hogy az ilyen gyenge célok hitetik el, hogy két hét alatt el lehet érni egy célt. Nem lehet. Két hét alatt meg se tanuljuk a napi rutint.

Vannak, akik - akár ha reális céljuk is van - soha nem érik el a kívánt formát. Talán ők vannak a legtöbben. De ez nem baj, ugyanis közben rá fognak jönni: nem a cél számít, hanem az oda vezető út.

A bottestű modellpicsák büszkén hangoztatják néha, hogy soha nem sportoltak, aminek legfőbb oka, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy fosul néznek ki. Általános testképzavar: ami vékony az jó. Nem igaz. Az alacsony testzsír az jó, de a csont és zsír test nem annyira, hiába vékony. Nagy büszkeség egyébként, hogy valami semmit nem tett a vélt eredményért. Nagy ész kell hozzá: semmit nem csinálni nagy teljesítmény!

Azok, akik évek óta dolgoznak a céljukért, rá fognak jönni, hogy nem az számít, mit értek el, hanem az, hogy mit tettek meg a céljukért. A munka teszi széppé az eredményt, bármit is sikerül elérni. Aki megdolgozik valamiért, büszke lehet rá. Lehet hogy soha nem lesz Arnold Schwarzenegger, lehet, soha nem lesz fitnessz modell, de  a befektetett munkát nem veheti el senki. Ez adja az önbizalmat, nem az öledbe pottyant eredmény. Amiért nem dolgozol meg, azt sosem fogod értékelni és soha nem tesz boldoggá.

A sport így tesz rendet mentálisan: nem csak a testet, a lelket és az agyat is jobbá teszi.

4. Tanulni, tanulni, tanulni.

Pont nem érdekel senkit, hogy mit mondott Lenin és meglehet, nem is pont erre gondolt, de valahol igaza van.
Van-e a világon bármi, amit totál hozzáértés nélkül normálisan lehet csinálni? Még ahhoz is érteni kellene, ha kutyát tartasz, hogy ne a pinanyaló idegbeteg ugatását hallgassa az egész lakótelep, és ne kelljen futkosni utána, mert nem jön vissza, a visszahívását meg nem ő volt olyan hülye, hogy nem tanulta meg, hanem te. Ezt pont azért hoztam fel, mert hasonló a téma: a legtöbbeknek ehhez sincs minimális esze sem, a világért el nem olvasnának mondjuk egy könyvet a kutyatartásról. A kutyaiskola pedig elképzelhetetlen, inkább szívjon a szomszéd, meg szedje ő a szart a liftből.

A külsőd megváltoztatásához nem azt kell tudni, hogy melyik csodaszert vedd meg, vagy melyik csodaedzést csináld: nincsenek ilyenek. Nem gyanús, hogy ha lennének, mindenki jól nézne ki?

Nem gyanús, hogyha működnének az idióta csodadiéták, senki sem lenne dagadt?

Persze lehet, hogy a titkot csakis neked árulják el, lehetőleg ingyen, mert te jó fej vagy. Nyilván ha létezne tuti készítmény, edzés vagy módszer, akkor azt fogyatékos keresztes lovagok őriznék, mert valami titokzatos elvi okokból senki sem szeretne dollármilliárdos lenni. Bár van rá esély, csak egy kicsit csekély, hogy sokan szívesen éhenhalnak azért, hogy te jól nézz ki, de a fordítottja inkább valószínű. Azaz elképzelhetőbb, hogy inkább eladják neked pénzért a humbug baromságot, a könnyű utat, amit hallani akarsz. Nem baj, ha nem működik, úgyis megveszed a következőt is.

Ha változni akarsz, kénytelen vagy megtanulni bizonyos ismereteket, hogy ne agyatlanul állj neki. Olvasni is meg kell tanulni, különben feleslegesen erőlködsz egy könyvvel.  Vezetni is meg kell tanulni, mielőtt a forgalomba mész. Főzni is hiába akarsz, ha nem tudsz.

Ugyanígy szükséged van az alapvető ismeretekre. Tudnod kell, hogy mit eszel és mennyit. Tudnod kell, milyen edzést csinálsz és mennyit. Nem nagy ördöngősség ez.

Ha azt szajkózod, hogy mindent megpróbáltál, hogy lefogyj, vagy hogy megizmosodj, de fogalmad sincs a fehérje és szénhidrát beviteledről, akkor hadd áruljam el: nem tettél te semmit. Még csak meg sem próbáltad.

Persze ha nem akarsz ezzel foglalkozni, van számodra személyi edző, aki megteszi helyetted, de az sincs ingyen.

Konklúzió

Félreértés ne essék: én sem nézek ki jól. Már vagy hat éve fontosabb a munkám, a kevés ráérő időmben pedig inkább motorozok és élem az életem. De persze edzek, csak nem azon a szinten; nincsenek céljaim a fizikumommal kapcsolatban. Viszont nem is rinyálok a külsőm miatt: egyszerűen nem érdekel. Nem akarok megfelelni senkinek, nem akarok a faszbúkon feszengeni és marhára nem nyafogok, hogy miért nézek ki szarul, pedig mindent megpróbáltam. Nem, én most nem próbálok meg jól kinézni. Majd ha akarom, megteszem amit kell, és lemondok arról, amiről le kell mondanom érte.

A jó külsőhőz három dolog kell:

1. Akarat. Valódi akarat, elszántság, hívod aminek akarod, a lényeg, hogy ne ábrándozz, hanem csináld. És itt nem a teremben való egy órás bohóckodásról beszélek, hanem az egészről. Meg kell főznöd a kaját, be kell tartanod az étrendet, le kell mondanod a bulizásról meg a részegeskedésről. Az edzés még a kisebbik része.

2. Tudás. Ha hülye vagy hozzá, nincsenek meg a szükséges ismereteid, nem tudod, hogyan kell táplálozni és edzeni, ne csodálkozz, ha nem fejlődsz.

3. Pénz. A világon mindenhez kell némi pénz, ehhez is. Ámbár a diétás vagy testépítő táplálkozással kapcsolatban téveszme, hogy drága, azért valamennyi pénzt kell szánni rá. Nem is értem, miért pont erről a témáról gondolják az emberek hogy ingyen van.

Az fogalkoztat legjobban, hogy jobban akarsz kinézni, de pont erre nem akarsz költeni. Ez elég paradox.

Egyszer egy dagadt csaj azt mondta nekem: nincs pénze tejsavó proteinre. Megkérdeztem, mire költi a fizetését, azt válaszolta: koncertekre és fesztiválokra járt. Akkor azt mondtam: el kéne döntened, hogy a fesztiválózás a fontos vagy a külsőd, mert ha az előbbi, akkor törődj bele, dagadt maradsz. Természetesen ha nem a fehérjebevitel fontosságáról és annak kiegészítéséről beszélek neki, hanem azt mondom: vedd meg és nem kell semmit csinálnod, ettől lefogysz, akkor lett volna rá pénz.

A költségek addig nem ugranak meg, amíg valaki versenyezni nem akar, de például táplálékkiegészítőkre muszáj költeni. Nincs normális táplálkozás kiegészítők nélkül, igaz ez nem sportoló embereknél is így lenne. Persze kávéra, cigire, piára van pénz, de a tejsavó protein vagy a vitamin az ördögtől való. Dobd el a szemet, amit magadba tömsz nap mint nap: a kötelező kávé (mert ettől vagyunk felnőttek), a szendvics a büféből, csokika, sütike, csipsz és egyéb moslék. Máris marad lóvéd.

Ha valamit csinálsz, csináld rendesen. Ha a munkádat akarod rendesen csinálni és nem érdekel a külsőd, csináld azt. Ha a hobbidat, csináld azt. De ha jól akarsz kinézni, az is csak úgy megy, hogy megdolgozol érte.

Teljesen felesleges lejárni az edzőterembe beszélgetni és lébecolni, főleg, ha közben csokiról ábrándozol. Csak feltartod azokat, akik normálisan edzenének.

Ha az alapelveket érted és be is tartod, el fogod érni a célodat. Irány az edzőterem!

Az agysebészetet sem onnan kell tárgyalni, hogy megfogjuk a szikét, hanem globálisabban ajánlott nézni a problémát. Ezért most még nem elemezném a miért vagy dagadt és a miért vagy satnyatestű állat, amikor izmos akarsz lenni valójában kérdéskört, hanem az alapoktól indítanék.

1. Nem kötelező jól kinézned

Először is tudnod kell: nem kell jól kinézned. Semmiféle nemzetközi egyezmény nem kötelez erre. Senki előtt nem kell megfelelned. Az emberek nem mutogatnak rád ujjal az utcán, ha nem vagy izmos, vagy ha kövérebb vagy az átlagnál. Akinek nem tetszel, vagy aki lenéz, annak komoly mentális problémája van, hogy a te külsőddel van elfoglalva, nem a sajátjával vagy a jó édes anyukájáéval.

Egészséges lelkű, önbizalommal rendelkező ember nem foglalkozik mások külsejével. Maximum a belső értékekkel, vagy mások cselekedeteivel, de a külső az irreleváns, kivéve, ha valaki csekély önbizalmának nyomorát azzal próbálja csökkenteni, hogy másokhoz méregeti magát és ha gyengébb ellenfélre akad, azonnal kiéli vélt felsőbbrendűségét.

Testépítőknél gyakori jelenség, hogy ha valaki valamiért nincs formában (aminek számtalan oka lehet, pl. mert már nem érdekli, vagy nincs ideje magával foglalkozni annyit), akkor rögtön jönnek a "jóindulatú" megjegyzések: "de össze vagy esve." Ilyenkor kell visszakérdezni, hogy van-e az illetőnek valami kisebbségi érzéssel összefüggő pszichológiai problémája, hogy mások külsejével foglalkozik.
Nem egészen egészséges dolog ugyanis mások külsejét elemezgetni és arra megjegyzéseket tenni.

A fentieket azért mondtam el, mert először is tisztáznod kell, mit akarsz. Nem kell másoknak megfelelned, főleg nem azoknak akik a te külsőddel vannak elfoglalva és annyira empatikusak irányodban, hogy az egójukból fakadó  közléskényszerükön ne tudjanak úrrá lenni. Seggfejeknek ne akarj megfelelni.

A tetszeni akarás persze más tészta, de vannak, akiknek úgy is tetszel, ahogy vagy. Ha többet akarsz, akkor olvass tovább.

2. Semmi sincs ingyen.

Ha az akarat megvan, az jó, csak kevés. Még csak azt sem mondanám, hogy az akarat elvérzik, szerintem ugyanis az akarat gyakran csak a képzeletben van meg. Azt képzeled, hogy akarod.

De az akarat és az álmodozás nem ugyanaz. Az, hogy mit szeretnél, és mi az, amit annyira akarsz, hogy tegyél is élte hogy valóra váljon, nagyon messze áll egymástól. Én is szeretnék vezérigazgatómilliárdos lenni, de ábrándozni édeskevés. Tenni kell érte.

Az életben mindenért tenni kell valamit, sőt, általában keményen meg kell dolgozni. Az általad célként kitűzött testért is, legyen az a legcsekélyebb vágyálom. Ha mamutról zsírmalacra akarsz fogyni csupán, vagy mindössze nyüheteg homokmanó modellfiúcskára akarsz izmosodni, az sem megy munka nélkül.

Hadd kérdezzek valamit!

A sztárdiéta, a sajtóban olvasott buta maszlag, a káposztaleves kapszula, a fogyasztószer, diétás por, napi 5 perc csodafitnessz-eszköz, ugribugri, "diéta nélkül fogyás", 90 napos elmebaj, a citromdiéta és társai társíthatók számodra a munka fogalmával?

Szedek tablettákat, gyúróport, koxot, nem akarok a kajával foglalkozni, mé'nemnövök eszek napi háromszor stb.  számodra azonos a sport fogalmával? Gondolkozzunk logikusan! Az izmos test a befektetett sportteljesítményt és a sporttal eltöltött éveket helyett a beszedek valami szart szintű hozzáállással szerinted elérhető?

Ha a fentiekre igen a válaszod, akkor elárulom: itt vérzel el. Érdemesebb inkább feladni, legalább a pénzed megmarad.

És akkor azt mondom, nem elég a munka: a kívánt változás kemény munka eredménye. És hosszú időé. Időt kell rá szánnod. Egy komoly fizikum évek munkája, de még vándámm meg vindízel se leszel nyárig, az tuti. Sőt, nyárig lefogyni se fogsz fogyasztóteával, sőt, a 100 kilós, de már 32 grammot fogyott, rendkívül hozzáértő idióta kolléganő által javasolt illegális gyógyszerrel sem. Főleg, ha már tíz éve dagadt vagy.

Emberek nem azért járnak hosszú évekig (effektíve egész életükben) edzőterembe, mert hülyék, és nem jutottak eszükbe a te okos ötleteid. Hanem azért, mert a jó külsőért sportolni kell és megfelelően táplálkozni.

"De én nem akarok olyan izmos lenni."

"De én nem akarok diétázni."

Tudom-tudom. Akik jól néznek ki, mind szívatni akarták magukat. Ez volt a legnagyobb vágyuk, hogy eddzenek mint az állat, meg diétázzanak, mert hülyék szegények, nem jutott eszükbe, hogy helyette bevegyék az izmosító/fogyasztó csodakapszulát. Vagy nem olvasták a citromdiétát a Nők Lapjában és a Hülyepicsa magazinban.

Nem akarok belemélyedni a helyes gondolkodás módszertanaiba, inkább csak azt vésd a fejedbe: az életben mindenért tenni kell.

A jó külsőért edzeni kell és jól táplálkozni. Nincs más út. Tudom, hogy már nyitod a szád, hogy mondd: "de".

Nincs de!

Meg kell tanulni jól táplálkozni (megjegyzem: nem nagy ügy) és le kell menni az edzőterembe. A testépítő edzés a legjobb módszer a jó külsőhöz, hiszen erre van kitalálva: a jobb test kialakítására. (Mindegy, hogy férfi vagy női.)

Ha ezt nem érted meg, soha nem fogsz jól kinézni. Soha.

Nem, nem leszel 130 kilós profi testépítő állat, vagy nőből férfi, ha megérintesz egy súlyzót. Ha tetszenek neked a testépítők, ha nem, ők megdolgoztak érte, hogy úgy nézzenek ki.

Neked egy sima jó alakhoz ugyanazt kell csinálnod, csak jóval hamarabb jön az eredmény és jóval alacsonyabb szinten kell művelned a sportot. De ettől még rendesen kell csinálnod.

Értsd meg: Michael Schumacher is autót vezet. Attól, hogy te megtanulsz kuplungolni és gyakorlod a vezetést, még nem leszel Michael Schumacher. 

Most már tudod, hogy igenis le kell menned az edzőterembe. Lehetőleg nem wellness fosba, hanem igazi edzőterembe.

De még van miről beszélnünk. Folytatás következik.

Aki izmos, az természetesen gyök kettő IQ-val rendelkezik és mindenféle kétes dologgal tömi magát. Az egyik ilyen a turmix, amit edzés után isznak. Ez egy ilyen lötty, amit gyúróporból meg tejből csinálnak és egészen biztosan ganéízű.

Ezt gondolja kb. az átlag, testi adottságai miatt kisebbségi érzéssel küzdő polgár és ezt fennen hangoztatja is, nem zavartatva magát attól a ténytől, hogy fogalma sincs, miről beszél.

A média is úgy tálalja ezeket a dolgokat, mintha valami rettenetes szörnyű titkos laboratóriumok mélyén fortyogó világösszeesküvésről lenne szó annak érdekében, hogy mindenki aránytalanul izmos és kispöcsű, sőt impotens legyen. Mert aki izmos, az impotens is nyilván, legalábbis muszáj ezzel hitegetnie magát azoknak, akik szarul néznek ki és mindent meg is tesznek hogy ez az állapot fennmaradjon. (Például lustaság formájában.)

A valóság azonban az, hogy nem minden testépítő retardált. Akad önimádó barom, de a jobb edzőtermekbe járók többsége egyszerű sportoló, aki ezt a nagyon furcsa, ámde az emberi test izomzatát tökéletesen megdolgoztató, a súlyzók ellenállásán alapuló sportot választotta.

A rettenetes "gyúróturmix" lötty pedig valójában egyszerű koncentrált élelmiszer. Gyártástechnológiailag ugyanaz, mint a zacskós leves, a kakaópor vagy a babatápszer, tápértékben azonban még ez utóbbit is felülmúlja. Egyszerűen kiváló minőségű, könnyen oldódó fehérje vagy fehérje és szénhidrát keverék koncentrátum, amelynek hallatlan előnye, hogy edzés után azonnal tápanyaghoz juttatja a kimerült izmokat.

Ezeknek a turmixoknak nem dögízük van, hanem ugyanúgy kellemes ízesítésük van, mint bármilyen normális élelmiszernek, ámbár a hétköznapi élelmiszerekkel ellentétben tartalmaznak tápanyagot is. A fehérje a legfontosabb tápanyagunk, az emberi test számára nélkülözhetetlen. A pizza és az egyéb közkedvelt ételek 0, azaz nulla gramm fehérjét, telített zsírt és rossz minőségű szénhidrátot tartalmaznak, azaz a pizzával a testünk semmit nem tud kezdeni, csak azt hogy zsírrá alakítsa.

Egy normális edzés utáni protein turmix 40 gramm fehérjét tartalmaz és 20-50 g edzés utánra kifejlesztett gyors felszívódású szénhidrátot, ami villámgyorsan visszatölti az izmok kimerült szénhidrátkészleteit, ezáltal a sportoló azonnal megkezdi a regenerálódást.

Akad persze számtalan hülye, aki a korszerű táplálékkiegészítőket helyettesíteni próbálja kakaóporral, vagy összeturmixol mindent, amit talál a konyhában, a spájzban és a disznóólban.

Ők nem értik, hogy az edzés utáni turmix lényege nem az, hogy porból készül és nem az, hogy turmixolva van, hanem hogy a felhasznált táplálékkiegészítő egy erre a célra kifejlesztett speciális, magas minőségű élelmiszer.
Teljesen felesleges a tojást és a túrót összeturmixolni, azt meg lehet enni úgy, ahogy van. Teljesen felesleges a kakaóporral próbálkozni, annak a tápanyagtartalma nyomokban sem hasonlít mondjuk egy tejsavó protein koncentrátumra, hiába kakaóizű az adott termék.

A vízben oldásra és a turmixolásra (vagy shaker használatára) mindössze a koncentrátum por alakú kiszerelése miatt van szükség: a port ugyanis marha kellemetlen szárazon bekanalazni. De a zacskós levest sem szárazon esszük meg, már aki szokott enni ilyen hulladékot.

A táplálékkiegészítők, köztük az edzés után és napközben alkalmazott protein vagy tömegnövelő készítmények boltban kapható, engedélyezett, legális készítmények. Ne dőljünk be a postás és a nagymama szakértelmének: azért, mert valamiben nincs tapasztalatuk, még nem biztos, hogy értenek hozzá.

Ha edzel, az edzés utáni turmix kötelező elem a fejlődésed érdekében. Nem csak testépítésben, más sportban is.

A nyolcvanas években más volt a Bodybuilding: kevesebb kémia több szenvedély, legalábbis a mostani távlatból. Thomas Scheu akkor kezdte.1983-ban nyerte meg a Német Bajnokságot juniorban, egy éve rá felnőttben, mindkettőt abszolútban is.

1996-ban félnehézsúlyban IFBB világbajnok. Akkor és ott, amikor a mi Kiss Jenőnk abszolút világbajnok lett, egy olyan versenyen, ahol a ma már öreg róka IFBB profi, Jaroslav Horvat csak második tudott lenni.

Thomas 99-ben második, majd 2000-ben nagyon nem jött össze, ötödik. Itt ezen a ponton nem adta fel, és 2001-re nem csak a kategóriagyőzelem, hanem az abszolút világbajnoki cím is az övé.

2003-ben megint világbajnok a könnyűsúlyban.2005-2006 már nem volt az övé, de még mindig döntős, majd 2007-től átmegy Mastersbe, ami 45 évesen már igencsak jogos váltás. Itt először második, majd másodszor, 2008-ban is, de egy év kihagyás után 2010-ben világbajnok.Aztán 2012-ben már az 50+-osok között nyeri meg a vébét.

Elképesztő karrier, és ebben a számtalan kisebb verseny még nincs is benne.

De nem ettől olyan nagy név a csóka. Vegyük ki a képletből, hogy ötven éves. Nézzük meg, miről szól a bodybuilding. Kinek miről persze. Van akinek a nagydarab zsírdisznó állatok jönnek be. Nagy paca pájszer, oszt cső. Ha ilyen vagy, most szólok: nem értesz a testépítéshez.

Nézzünk meg egy esztétikusabb IFBB profi versenyzőt a színpadon: szinte mindenkinek tetszik. Aztán nézzül meg közelről: gyakorlatilag egy gusztustalan ember, undorító bőrrel, olyan fejjel, hogy az oroszlán sírva enné meg. Offszezonban meg egy nagydarab, hullaszínű, vörhenyes dagadt szerencsétlen, aki alig tud menni és úgy szuszog, mint egy döglődő kazán. Ez az egyik véglet.

Aztán ott van Thomas Scheu. Nem a legnagyobb darab. Nem a legizmosabb. De a súly 3 kilót ingadozik offszezonban: amikkor ő le se vetkőzik, az másnak már rég versenyforma. Ilyen minőségű izomzatot még  a legtöbb profi sem tud. Ha közel mész hozzá, elképszteő dolgokat látsz: az oldalsó hasa a mellizmástól a derekáig végig csíkos, de olyan helyeken, hogy nem is gondolnád, hogy ott van izom. Ugyanez a háta is: olyan mélységben csíkozódik, hogy nem is tudtuk, hogy ilyen csíkozottság létezik. A bicepsze sem, őrült nagy, de mint a pingponglabda: olyan csúcsa és mélysége van, hogy el sem hiszi az ember.

Hogyan lehet valaki 50 éves korában ilyen formában? Hogy rendelkezhet ilyen izomérettséggel?

Kiábrándító a válasz: ez kb. 35 év edzésmúlt. Ez nem a két év alatt lettem versenyző egy tonna koxsszal minőség. (Meg nem a kigyúrom magam nyárra köcsögség.)

Ez idő, munka és kitartás, de még inkább precizitás. Thomas minden nap méri magát és az aktuális állapotához állítja a kaját, offszezonban is, amikor nem versenyez.

Talán ez a legnagyobb tanulság: a testépítés önmagunk ismeretéről, az állapotunk állandó figyeleléséről és az étrend megfelelő hangolásáról szól.

Példaképeket nem az egyre gyakoribb telekokszolt hülyegyerekből, hanem sokat tapasztalt mesterek közül érdemes választani.Még akkor is, ha legendából kevesebb van.

Miért nem lett profi? Mert reálisan látta magát él tudta, hogy a profik között soha nem lenne akkora név, mint az amatőr scénában. Profi szinthez olyan áron kellett volna tömeget felszednie, ami neki nem érte volna meg. Nem tudna egész évben jó formát tartani, és ezzel elesne a vendégfellépésektől, amely kimondatlanul is a kedvenc foglatossága. Ráadásul jól meg is fizetik. Most, hogy szemináriumot tartott nálunk, a BodyBuilder Gymben, szintén nem esett nehezére lenyomni vagy 3 féle szabadpózt.

A pózolás Thomas szerint alapvető, szerinte a hírnevét az igényesen összeállított kűröknek köszönheti és annak, hogy ezek vannak annyira szórakoztatók, hogy mindig meghívjék fellépni. Akár a testépítéstől távol álló eseményekre is.

50 évesen nagy célok már nincsenek, már mindent elért. Most már csak próbál minél jobb formát tartani. A filozófiája az, hogy ha most második lett volna a VB-n, addig versenyezne, amíg nem nyer - de 2012-ben ismét nyert.

Ő volt a legfiatalabb német világbajnok. Most már az a célja, hogy ő legyen a legöregebb is.

A szövegben a Thomas Scheu főszereplésével készült "Világbajnok" c. film két része látható.

Itt járt Cedric McMillan, és marhára tetszett, hogy mind szakmai, mind filozófiai kérdésekben ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Pedig nem beszéltünk össze és nem jártunk együtt a testépítő általánosba.

Cedric kanadai IFBB profi versenyző (messze ez a legerősebb szövetség) és a példaképe Arnold Schwarzenegger. Ez a mondat így leírva a szokásos fogyatékosújságírói fordulatnak hangzik, de ebben az esetben teljes mértékben igaz. Ez csak azért érdekes, mert az újságírónak nevezett, az éppen aktuális téma iránt legcsekélyebb mértékben sem érdeklődő droidok nem nagyon tudják, hogy Arnold Schwarzenegger testépítői tündöklése óta eltelt majdnem negyven év. Így nem annyira triviális, hogy mindenki őt emlegeti: voltak már azóta mások is.

Cedric fizikumában is azt a korszakot idézi. Keskeny csípő, klasszikus bodys külső, a mai divatos nagy bélnek nyoma sincs. A legesztétikusabb versenyzők közé tartozik, és szerencsére idén visszafordult a trend abba az irányba, hogy nem a Branch Warren (vagy inkább Ronnie Coleman?) -féle agyatlanul edző, leszakadt bicepszű szörnyetegeket pontozzák előre, hanem az esztétikumot.

Cedric adottságai a legjobbak között vannak, Magyarországon nem gyakran látni ilyen fizikumot. Pedig mi sem vagyunk gyengék a bodybuildingben, de a profi szint az más.

(Magyarországon jelenleg egyetlen aktív profi testépítő van, Tóth Dani: ő ezen a hétvégén tart nálunk szemináriumot.)

Cedric a BodyBuilder Gymben

A legfontosabb dolog, amit Cedric elmondhatott, hogy nem csak a genetikájának köszönheti a formáját, hanem a tudatos edzésnek is. HogyN lehet tudatosan edzeni?

Úgy, hogy nem rángatod a súlyt ész nélkül. A nagy súllyal, kevés ismétléssel, szabálytalanul való edzés alakítja ki a hibás fizikumot, és itt még nem arról beszélünk, hogy megsérülsz vagy belerokkansz.

A test izomzati rendszere emelőfunkciók végrehajtására alakult ki, nem egy adott izom edzésére. Logikus, hogy a munkát az igénybe vehető izmok összességével akarja elvégezni. Túl nagy súllyal (és az ezzel járó túl kevés ismétléssel) azt érjük el, hogy az összes izom bekapcsolódik, nem csak az, amit edzeni akarsz.

Beszédes, hogy Cedric 12 kilós egykezesel bicepszezik. Ennél gyakran 1 hónapja edzők többet használnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy gyenge, hanem azt, hogy a bicepsz stimulációjához nem kell több súly.

Hogy mi az a stimuláció és miért kell?  Erről majd legközelebb. Meg majd beszélünk az egóedzésről is, ami szorosan kapcsolódó téma.

Cedric egyébként kettyós. Mivel civilben katona, fegyelmezett viselkedéshez szokott, és első látásra komoly embernek is tűnik. Nálunk azonban megmutatta a valódi énjét.

A Scitec Nutrition atlétájaként érkezett ide, és amikor körbevezették az irodában, éppen egy míting volt folyamatban különféle nemzetközi kereskedelmi igazgatókkal. Cedric bement közéjük, közölte, hogy ő az új főnök, mostantól rövidebb lesz a munkaidő és mindenki menjen haza.

Ma volt nálunk edzeni Békabalázs. Nem lesz tag, mert hajón dolgozik, ritkán jár itthon, viszont elmesélt egy történetet, ami kapcsolódik legalább két dologgal is.

Az egyik dolog, hogy támogatjuk az Állatmentő Ligát. Azt hiszem, ezt nem kell kommentálni: a cél világos. Ezen belül a mi dolgunk az, hogy a srácoknak eszközt biztosítsunk a megfelelő megjelenéshez szükséges fizikum eléréséhez. Hamarosan szemináriumot is fogunk nekik tartani, hiszen itt a táplálkozás a kulcs, önmagában nem elég csak lejárni. Meg persze lehet, hogy edzéstechnikában is tudunk újat mutatni. Egy állatmentőnek jó fizikum kell, nem lehet csenevész: nyilván nem hátrány, ha már a fellépéstől beszarnak az állatkínzó gyökerek. De még fontosabb, hogy jó legyen a kondíció, ha esetleg rohangálós bevetés van, vagy fel tudjon emelni akár egy nagydarab kutyát is.

A másik ide kapcsolódó történet elég súlyos, de magam is találkoztam hasonlóval. Nálunk az asszony cukorbeteg nagymamáját tömték úgy inzulinnal, hogy semmiféle előírás nem volt arról, hogy mit kéne ennie. Cukros joghurtot iszogatott zsömlével. Érted: cukorbeteg, aki cukrot eszik és nemhogy nem világosítják fel, egyenesen ez az előírás.

Fehérjebevitel? Nulla, de végülis nem gond, idézek a wikipédiából:

Berzelius 1838-ban a fehérjéknek a görög eredetű protein nevet adta (melynek jelentése: „elsődleges fontosságú”).

Számtalan más példát is tudok, amikor a beteg ember táplálása nem tartozott a lényeges orvosi kérdések közé és csodálkoztunk, hogy meghalt. Pont ezzel kapcsoltban kérdeztek ma. Nem akarom az egészet bemásolni, csak egy sort, egy költői kérdést idézek: mennyivel lehetnek jobbak az esélyei annak a rákos betegnek, akinek csúcs tápértékű étkezése van mint annak, aki alig eszik?

Itt jön be Békabalázs sztorija, ami valahol velünk is indul.

Van egy fekete mopsz, a Béka, becenevén Bé. Három hónapos lehetett, amikor a tenyésztő el akarta altatni, mert diszpláziás volt, nem voltak jók a hátsó lábai és állandóan gyepálta a többi kutya a kennelben. Elhozattuk egy kamionnal Rákfaszáról, átvettük az M0 körgyűrű egyik parkolójában egy dobozban. Alig mert kijönni, úgy félt. De nem tudtuk befogadni örökre, mert van már két másik mopszunk, ráadásul nem volt szobatiszta.

Az Edző Válaszolból jelentkezett valaki, hogy befogadná: jó haverom lett és azóta Békabalázsnak hívom.

Békabalázs magával vitte Bét, a másik kutyája, Hubert mellé. A Bé szépen kifejlődött, félős kis béna kutyából szép kifejlett mopsz lett. Bár kisebb volt, mint a többi mopsz, igazi rosszcsonttá fejlődött, és állandóan rohangált, mint egy rohamdroid. A lába szépen megerősödött, de azért még nem tudott felugrani az ágyra, így a gyanútlanul szunyókáló Hubertet használta dobbantónak: nekifutás és huss! 

Volt sok kalandjuk együtt: egyszer a Békabalázs egy családi ház alsó szintjét  bérelte, a Bé meg rávette a Hubertet, hogy osonjanak fel a tulajhoz és zabálják ki a spájzot. Okádásig ették magukat kolbászokkal; nagy volt az öröm, akikor a tulaj felfedezte, hogy minden tiszta hányás és kutyaszar.

A Hubert azonban jóval idősebb volt, és egyszer csak hirtelen nagyon elkezdett öregedni. Annyira, hogy meg is vakult. Nem találta szegény a kaját sem, a szaglása se volt jó, de a Béka megtanulta taszigálással odairányítani a kajás tálhoz. Minden egyes alkalommal ott volt vele és addig taszigálta, amíg a megfelelő irányba nem haladt.

Egy satnya, születési hibás, pár éve még halálra ítélt kismopsznak is több esze van, mint azoknak az orvosoknak, akik hagyják normális táplálék híján meghalni a betegeket. Még egy kettyós kismopsz is tudja, mennyire fontos a táplálkozás: nem azt tette, amit az ösztöne diktált, hogy jól felzabálja a Hubert kajáját is, hanem érezte, mit kell tenni és megoldotta, hogy a páciens tápanyaghoz jusson. Pedig tutira nem tudta, hogy a táplálék építi fel és regenerálja a szöveteinket, de az ösztönei működnek.

Ebben az elbaszott, debil világban a gyógyítás a gyógyszerek tömését jelenti. Eszébe nem jut azoknak, akiknek ez a dolguk, hogy a testet el kell látni megfelelő tápanyagokkal, hogy egészséges legyen. Eleve nem azért romlik el, mert valaki megvuduzta, vagy erős a naptevékenység, hanem mert valamilyen tápanyag hiányzik a normális működéshez. Az egészséghez is jól kell táplálkozni, nem csak az izmok növeléséhez A beteg embereknek pedig különösen fontos, hogy jó tápanyagbevitelük legyen a gyógyuláshoz és a regenerációhoz.

Ez lehetne a tanulság. Persze van tovább is, mert Hubert nemrég meghalt.

Békabalázs már egy ideje hajón dolgozik, a rokonok gondoskodtak a két kutyáról, minden oké volt, de most haza kellett jönnie, mert a Bé nem volt hajlandó enni egy falatot sem.  Két hét éhezés után csak tőle volt hajlandó elfogadni végre a kaját. Mert bizony a test egészségéhez a lélek egészsége is szükséges.

Békabalázs sem orvos, de nem kellett nagy ész, hogy táplálék nélkül semminek sincs jó vége. Néha azonban bele kell törődni, hogy vannak, akiken nem segíthetünk, mert ezt az egyszerű dolgot nem képesek megérteni.

Valamikor a történelem hajnalán pincetermek termelte izzadtságszag alól szállt ki a fitnessz mozgalom: a gyakran okkal lenézett butagyúrósokból indult ki az a milliárdos iparág, amelynek eredményeként a wellnessz szállodákig terjedő spektrumban különféle létesítmények találhatók szerte a világban.

(Hadd ne menjek bele abban, hogy a luxus edzőtermeket seggáztatónak használó delikvens nem nagyon fingadozna a pezsgőfürdőbe, ha nincs Arnold Schwarzenegger.)

Na de a spektrum alja nem ott van, hogy a fapados edzőteremtől indulunk a luxusig, ahol minden van, csak sportolni ne kelljen. Ha csinálsz egy rendes helyen, nem csöves pincében egy rendes edzőtermet, ami semmi másról nem szól, csak edzésről (ún. sport), az emberek néznek, mint a lukinyúl.

Márpedig nem mindenki akar diszkóprogramot. Nem mindenki akar papucsban beszélgető hülyéket kerülgetni. Van, aki sportolni akar, és abban eredményt elérni. Erre a megfelelő üzemi körülmények az ún. edzőteremben lennének adottak. Amiből igen kevés van, de abban meg kötelező tartozék feszengő és nagyotmondó, en bloc irritáló köcsög.

Az edzőterem egy ufó. Pontosabban:  Upsz, Felfoghatlatlan Objektum.

A múltkor benyit vagy nyolc nyanya 60 és a halál között, fekete nindzsacuccban, kis fekete műbőr táskával, lehet temetésről jöttek. Bedzsalnak a terem közepébe, a vasak közé. Minden matt fekete, fémszag van, munkagép dizájn, körben súlyok és gépek. Erőgépek, érted, lap és tárcsasúlyosak.

És megkérdezik, van-e szauna.

Persze számtalan hülye kérdezi, van-e szauna, miután öt hónapja van kiírva a kirakatra, hogy nincs.

Egy sportklubba sportolók kellenek, szaunázni a Rudas fürdőben kell, vagy a franc tudja hol, nem vagyok egy balneológus. Különböző fitnessz klubok persze alapban rendelkeznek szaunával, pezsgőfürdővel meg hasonlóval, sőt, a Marina part saját fitnessztermében is volt hasonló fícsör a lakóknak. Jó is volt a pezsgősüveget és a gecis kotont halászgatni. Talán bele is szartak, de ha a történelmi hűség miatt nem teszek ilyen kijelentést, mert nem vagyok biztos benne, de azért tudok olyan termet mondani, ahol előfordult. Meglepődnél, kik csinálnak ilyeneket, de erre majd később visszatérek.  

Ez akkor sem lenne pálya, ha nem lennének ilyen extra szabadidős programok, mint öklendezve ganézás, ugyanis egyszerűen nem érdekel más, csak a sport. 

Van még egy tényező: a jó társaság. Emberek, akik húzzák egymást. Elég pár seggfej, hogy tönkretegyen egy közösséget. Ezért kell a faszbúkról kedvezményeket kolduló gyökereket leépíteni. A nap hülyéje cserébe csinált egy országos reklámot. Remélem, címlapos lett az Indexen.

Nem hiszek a negatív reklám elméletében, de annál jobb reklám nem kell, hogy egy edzőteremben normális társaság van és nincsenek gyökerek.

Miről szól a testépítés? Hisztiző kiskancsókról? Feszengő, önimádó gyökerekről? Nekünk nem: az ember azért sportol, hogy megadja azt a fizikai terhelést, amit a civilizáció elvett. Hogy férfi legyen.