Az előző részben elkezdtem feltárni a valódi okokat, azok helyett amiket te képzelsz be magadnak. Nem, nem a genetika, nem az alkatod, nem az ufók és nem a csillagok állása miatt nem nézel ki úgy, ahogy akarsz.
Menjünk tovább, és nézzük meg, miért süllyed el szinte mindenki a sikertelenség posványában. De előtte olvasd el az előző részt, ha még nem volt meg.
3. Reális realitások
Van ez a fránya genetika, de nem az a baj vele, hogy meghatározza az ember adottságait, hanem hogy lehet ürügyként használni. Az általad vélt szar genetikád nem elég indok arra, hogy lusta legyél: bárki meg tudja változtatni a külsejét. A legrosszabb adottságú ember is drámai változást tud elérni. Nem lesz mindenkiből testépítő bajnok meg fitness modell, de hétköznapi értelemben jól kinézni mindenki tud.
A céloknak azonban a realitások szintjén kell maradniuk. Nem felette és nem alatta.
Két hibát szoktak elkövetni: túl nagy célt állítanak, vagy túl kicsit.
A túl nagy célok nem veszik figyelembe az alany testi adottságait és körülményeit sem. Gyík Jóska munkanélküli fiatalember hiába akar profi testépítő lenni. Senki nem fog azért fizetni, hogy ő magát szeresse a tükör előtt. Versenyzőből már van annyi, mint a szemét, minden havi ötvenezres (nem pénzben, tápkiegben) szponzorért ezren állnak sorban. A profi testépítés Amerikában is a gazdag gyerekek játéka. Dögunalmas, érdektelen, tehetségtelen, bilibe lógó kezű gyekekek álmait nem fogja egy cég sem finanszírozni. Egyetlen vállalatnál érdemes próbálkozni: apucinál. Ha ez nem megy, akkor a pénzkereséshez kell először tehetségesnek lenni. A pénz előteremtése is része a feladatoknak, nem csak az edzés.
Gyík Józsi a kólásüveg testi adottságai miatt sem lesz profi testépítő: ha keskeny a válla, széles a csípője, soha nem lesz olyan jó, hogy felvegye a versenyt a keskeny derekú széles vállú, jó adottságú versenyzőkkel. Nagyon jól nézhet ki önmagához képest, sőt, hétköznapi értelemben az "utcán" is, edzőtermi szinten is, de a színpad az más. A színpad kegyetlenül kihozza a hibákat, és bizony itt a jó adottságot értékelik.
Egy gyerekkora óta kövér kislányból kifejlett debella leányzó szintén hiába akar éhező sáskatestű modell lenni. Ne menjünk bele az ízlésficam kérdésébe, de tisztában kell lenni a realitásokkal. A csontozat nagyon meghatározza a külsőnket. Nem, sajnos fitness modell sem lesz a nagyon kövér lányból. De lehet belőle egy teljesen jó külsejű, akár izmoska nő is. Vér és könnyek árán, sok év alatt, de lehet. Csak akarni kell. Jobban kell akarni, mint a somlói galuskát.
Vannak túl kis célok is, jellemzően nőknél. Olyan országban élünk, ahol az öreg, de igen dagadt színésznő kiadhat egy könyvet "Hogyan fogytam le" címmel, miközben senkit sem zavar, hogy még mindig 100 kiló és úgy néz ki, mint egy tank.
Magyarországon diétás tanácsokat adhat egy nem kis részben imidzsét a kövérségére alapozó énekesnő, aki semmit nem változott külsőleg.
Sokaknak ők követendő példa. Ez nagy hiba. Egy öt kilóval könnyebb, de még mindig marha kövér test nem lehet cél. Nem szabad leadni az igényeket ennyire. Főleg, hogy az ilyen gyenge célok hitetik el, hogy két hét alatt el lehet érni egy célt. Nem lehet. Két hét alatt meg se tanuljuk a napi rutint.
Vannak, akik - akár ha reális céljuk is van - soha nem érik el a kívánt formát. Talán ők vannak a legtöbben. De ez nem baj, ugyanis közben rá fognak jönni: nem a cél számít, hanem az oda vezető út.
A bottestű modellpicsák büszkén hangoztatják néha, hogy soha nem sportoltak, aminek legfőbb oka, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy fosul néznek ki. Általános testképzavar: ami vékony az jó. Nem igaz. Az alacsony testzsír az jó, de a csont és zsír test nem annyira, hiába vékony. Nagy büszkeség egyébként, hogy valami semmit nem tett a vélt eredményért. Nagy ész kell hozzá: semmit nem csinálni nagy teljesítmény!
Azok, akik évek óta dolgoznak a céljukért, rá fognak jönni, hogy nem az számít, mit értek el, hanem az, hogy mit tettek meg a céljukért. A munka teszi széppé az eredményt, bármit is sikerül elérni. Aki megdolgozik valamiért, büszke lehet rá. Lehet hogy soha nem lesz Arnold Schwarzenegger, lehet, soha nem lesz fitnessz modell, de a befektetett munkát nem veheti el senki. Ez adja az önbizalmat, nem az öledbe pottyant eredmény. Amiért nem dolgozol meg, azt sosem fogod értékelni és soha nem tesz boldoggá.
A sport így tesz rendet mentálisan: nem csak a testet, a lelket és az agyat is jobbá teszi.
4. Tanulni, tanulni, tanulni.
Pont nem érdekel senkit, hogy mit mondott Lenin és meglehet, nem is pont erre gondolt, de valahol igaza van.
Van-e a világon bármi, amit totál hozzáértés nélkül normálisan lehet csinálni? Még ahhoz is érteni kellene, ha kutyát tartasz, hogy ne a pinanyaló idegbeteg ugatását hallgassa az egész lakótelep, és ne kelljen futkosni utána, mert nem jön vissza, a visszahívását meg nem ő volt olyan hülye, hogy nem tanulta meg, hanem te. Ezt pont azért hoztam fel, mert hasonló a téma: a legtöbbeknek ehhez sincs minimális esze sem, a világért el nem olvasnának mondjuk egy könyvet a kutyatartásról. A kutyaiskola pedig elképzelhetetlen, inkább szívjon a szomszéd, meg szedje ő a szart a liftből.
A külsőd megváltoztatásához nem azt kell tudni, hogy melyik csodaszert vedd meg, vagy melyik csodaedzést csináld: nincsenek ilyenek. Nem gyanús, hogy ha lennének, mindenki jól nézne ki?
Nem gyanús, hogyha működnének az idióta csodadiéták, senki sem lenne dagadt?
Persze lehet, hogy a titkot csakis neked árulják el, lehetőleg ingyen, mert te jó fej vagy. Nyilván ha létezne tuti készítmény, edzés vagy módszer, akkor azt fogyatékos keresztes lovagok őriznék, mert valami titokzatos elvi okokból senki sem szeretne dollármilliárdos lenni. Bár van rá esély, csak egy kicsit csekély, hogy sokan szívesen éhenhalnak azért, hogy te jól nézz ki, de a fordítottja inkább valószínű. Azaz elképzelhetőbb, hogy inkább eladják neked pénzért a humbug baromságot, a könnyű utat, amit hallani akarsz. Nem baj, ha nem működik, úgyis megveszed a következőt is.
Ha változni akarsz, kénytelen vagy megtanulni bizonyos ismereteket, hogy ne agyatlanul állj neki. Olvasni is meg kell tanulni, különben feleslegesen erőlködsz egy könyvvel. Vezetni is meg kell tanulni, mielőtt a forgalomba mész. Főzni is hiába akarsz, ha nem tudsz.
Ugyanígy szükséged van az alapvető ismeretekre. Tudnod kell, hogy mit eszel és mennyit. Tudnod kell, milyen edzést csinálsz és mennyit. Nem nagy ördöngősség ez.
Ha azt szajkózod, hogy mindent megpróbáltál, hogy lefogyj, vagy hogy megizmosodj, de fogalmad sincs a fehérje és szénhidrát beviteledről, akkor hadd áruljam el: nem tettél te semmit. Még csak meg sem próbáltad.
Persze ha nem akarsz ezzel foglalkozni, van számodra személyi edző, aki megteszi helyetted, de az sincs ingyen.
Konklúzió
Félreértés ne essék: én sem nézek ki jól. Már vagy hat éve fontosabb a munkám, a kevés ráérő időmben pedig inkább motorozok és élem az életem. De persze edzek, csak nem azon a szinten; nincsenek céljaim a fizikumommal kapcsolatban. Viszont nem is rinyálok a külsőm miatt: egyszerűen nem érdekel. Nem akarok megfelelni senkinek, nem akarok a faszbúkon feszengeni és marhára nem nyafogok, hogy miért nézek ki szarul, pedig mindent megpróbáltam. Nem, én most nem próbálok meg jól kinézni. Majd ha akarom, megteszem amit kell, és lemondok arról, amiről le kell mondanom érte.
A jó külsőhőz három dolog kell:
1. Akarat. Valódi akarat, elszántság, hívod aminek akarod, a lényeg, hogy ne ábrándozz, hanem csináld. És itt nem a teremben való egy órás bohóckodásról beszélek, hanem az egészről. Meg kell főznöd a kaját, be kell tartanod az étrendet, le kell mondanod a bulizásról meg a részegeskedésről. Az edzés még a kisebbik része.
2. Tudás. Ha hülye vagy hozzá, nincsenek meg a szükséges ismereteid, nem tudod, hogyan kell táplálozni és edzeni, ne csodálkozz, ha nem fejlődsz.
3. Pénz. A világon mindenhez kell némi pénz, ehhez is. Ámbár a diétás vagy testépítő táplálkozással kapcsolatban téveszme, hogy drága, azért valamennyi pénzt kell szánni rá. Nem is értem, miért pont erről a témáról gondolják az emberek hogy ingyen van.
Az fogalkoztat legjobban, hogy jobban akarsz kinézni, de pont erre nem akarsz költeni. Ez elég paradox.
Egyszer egy dagadt csaj azt mondta nekem: nincs pénze tejsavó proteinre. Megkérdeztem, mire költi a fizetését, azt válaszolta: koncertekre és fesztiválokra járt. Akkor azt mondtam: el kéne döntened, hogy a fesztiválózás a fontos vagy a külsőd, mert ha az előbbi, akkor törődj bele, dagadt maradsz. Természetesen ha nem a fehérjebevitel fontosságáról és annak kiegészítéséről beszélek neki, hanem azt mondom: vedd meg és nem kell semmit csinálnod, ettől lefogysz, akkor lett volna rá pénz.
A költségek addig nem ugranak meg, amíg valaki versenyezni nem akar, de például táplálékkiegészítőkre muszáj költeni. Nincs normális táplálkozás kiegészítők nélkül, igaz ez nem sportoló embereknél is így lenne. Persze kávéra, cigire, piára van pénz, de a tejsavó protein vagy a vitamin az ördögtől való. Dobd el a szemet, amit magadba tömsz nap mint nap: a kötelező kávé (mert ettől vagyunk felnőttek), a szendvics a büféből, csokika, sütike, csipsz és egyéb moslék. Máris marad lóvéd.
Ha valamit csinálsz, csináld rendesen. Ha a munkádat akarod rendesen csinálni és nem érdekel a külsőd, csináld azt. Ha a hobbidat, csináld azt. De ha jól akarsz kinézni, az is csak úgy megy, hogy megdolgozol érte.
Teljesen felesleges lejárni az edzőterembe beszélgetni és lébecolni, főleg, ha közben csokiról ábrándozol. Csak feltartod azokat, akik normálisan edzenének.
Ha az alapelveket érted és be is tartod, el fogod érni a célodat. Irány az edzőterem!
