BodyBuilder Gym

A BodyBuilder Gym egy minden fitnessz és wellness jelleget nélkülöző testépítő edzőterem. Hardcore bodybuilding felszerelés, azaz vasak vannak és gépek.
Ha meglesz a jubileum és az ezredik barom is bejön megkérdezni, hogy van-e szauna, extra szolgáltatásként felszerelünk egy géppuskát.
Hozzánk ún. edzést végezni járnak az emberek, pontosabban sportolók. Jó a hangulat, nincsenek félmeztelen feszengők meg papucsos buzik, aki ide jár, az rendesen edz, nem tartja fel pofázással a többieket. Ez a terem azoknak való, akik komolyan gondolják.
Elérhetőségünk: www.bodybuildergym.hu

Friss topikok

A mopsznak is több esze van

2012.11.22. 16:49 bodybulvár

Ma volt nálunk edzeni Békabalázs. Nem lesz tag, mert hajón dolgozik, ritkán jár itthon, viszont elmesélt egy történetet, ami kapcsolódik legalább két dologgal is.

gym.jpg

Az egyik dolog, hogy támogatjuk az Állatmentő Ligát. Azt hiszem, ezt nem kell kommentálni: a cél világos. Ezen belül a mi dolgunk az, hogy a srácoknak eszközt biztosítsunk a megfelelő megjelenéshez szükséges fizikum eléréséhez. Hamarosan szemináriumot is fogunk nekik tartani, hiszen itt a táplálkozás a kulcs, önmagában nem elég csak lejárni. Meg persze lehet, hogy edzéstechnikában is tudunk újat mutatni. Egy állatmentőnek jó fizikum kell, nem lehet csenevész: nyilván nem hátrány, ha már a fellépéstől beszarnak az állatkínzó gyökerek. De még fontosabb, hogy jó legyen a kondíció, ha esetleg rohangálós bevetés van, vagy fel tudjon emelni akár egy nagydarab kutyát is.

A másik ide kapcsolódó történet elég súlyos, de magam is találkoztam hasonlóval. Nálunk az asszony cukorbeteg nagymamáját tömték úgy inzulinnal, hogy semmiféle előírás nem volt arról, hogy mit kéne ennie. Cukros joghurtot iszogatott zsömlével. Érted: cukorbeteg, aki cukrot eszik és nemhogy nem világosítják fel, egyenesen ez az előírás.

Fehérjebevitel? Nulla, de végülis nem gond, idézek a wikipédiából:

Berzelius 1838-ban a fehérjéknek a görög eredetű protein nevet adta (melynek jelentése: „elsődleges fontosságú”).

Számtalan más példát is tudok, amikor a beteg ember táplálása nem tartozott a lényeges orvosi kérdések közé és csodálkoztunk, hogy meghalt. Pont ezzel kapcsoltban kérdeztek ma. Nem akarom az egészet bemásolni, csak egy sort, egy költői kérdést idézek: mennyivel lehetnek jobbak az esélyei annak a rákos betegnek, akinek csúcs tápértékű étkezése van mint annak, aki alig eszik?

Itt jön be Békabalázs sztorija, ami valahol velünk is indul.

Van egy fekete mopsz, a Béka, becenevén . Három hónapos lehetett, amikor a tenyésztő el akarta altatni, mert diszpláziás volt, nem voltak jók a hátsó lábai és állandóan gyepálta a többi kutya a kennelben. Elhozattuk egy kamionnal Rákfaszáról, átvettük az M0 körgyűrű egyik parkolójában egy dobozban. Alig mert kijönni, úgy félt. De nem tudtuk befogadni örökre, mert van már két másik mopszunk, ráadásul nem volt szobatiszta.

mop2.jpg

Az Edző Válaszolból jelentkezett valaki, hogy befogadná: jó haverom lett és azóta Békabalázsnak hívom.

Békabalázs magával vitte Bét, a másik kutyája, Hubert mellé. A Bé szépen kifejlődött, félős kis béna kutyából szép kifejlett mopsz lett. Bár kisebb volt, mint a többi mopsz, igazi rosszcsonttá fejlődött, és állandóan rohangált, mint egy rohamdroid. A lába szépen megerősödött, de azért még nem tudott felugrani az ágyra, így a gyanútlanul szunyókáló Hubertet használta dobbantónak: nekifutás és huss! 

Volt sok kalandjuk együtt: egyszer a Békabalázs egy családi ház alsó szintjét  bérelte, a Bé meg rávette a Hubertet, hogy osonjanak fel a tulajhoz és zabálják ki a spájzot. Okádásig ették magukat kolbászokkal; nagy volt az öröm, akikor a tulaj felfedezte, hogy minden tiszta hányás és kutyaszar.

A Hubert azonban jóval idősebb volt, és egyszer csak hirtelen nagyon elkezdett öregedni. Annyira, hogy meg is vakult. Nem találta szegény a kaját sem, a szaglása se volt jó, de a Béka megtanulta taszigálással odairányítani a kajás tálhoz. Minden egyes alkalommal ott volt vele és addig taszigálta, amíg a megfelelő irányba nem haladt.

Egy satnya, születési hibás, pár éve még halálra ítélt kismopsznak is több esze van, mint azoknak az orvosoknak, akik hagyják normális táplálék híján meghalni a betegeket. Még egy kettyós kismopsz is tudja, mennyire fontos a táplálkozás: nem azt tette, amit az ösztöne diktált, hogy jól felzabálja a Hubert kajáját is, hanem érezte, mit kell tenni és megoldotta, hogy a páciens tápanyaghoz jusson. Pedig tutira nem tudta, hogy a táplálék építi fel és regenerálja a szöveteinket, de az ösztönei működnek.

Ebben az elbaszott, debil világban a gyógyítás a gyógyszerek tömését jelenti. Eszébe nem jut azoknak, akiknek ez a dolguk, hogy a testet el kell látni megfelelő tápanyagokkal, hogy egészséges legyen. Eleve nem azért romlik el, mert valaki megvuduzta, vagy erős a naptevékenység, hanem mert valamilyen tápanyag hiányzik a normális működéshez. Az egészséghez is jól kell táplálkozni, nem csak az izmok növeléséhez A beteg embereknek pedig különösen fontos, hogy jó tápanyagbevitelük legyen a gyógyuláshoz és a regenerációhoz.

Ez lehetne a tanulság. Persze van tovább is, mert Hubert nemrég meghalt.

Békabalázs már egy ideje hajón dolgozik, a rokonok gondoskodtak a két kutyáról, minden oké volt, de most haza kellett jönnie, mert a Bé nem volt hajlandó enni egy falatot sem.  Két hét éhezés után csak tőle volt hajlandó elfogadni végre a kaját. Mert bizony a test egészségéhez a lélek egészsége is szükséges.

Békabalázs sem orvos, de nem kellett nagy ész, hogy táplálék nélkül semminek sincs jó vége. Néha azonban bele kell törődni, hogy vannak, akiken nem segíthetünk, mert ezt az egyszerű dolgot nem képesek megérteni.

süti beállítások módosítása